„Lehet, hogy őrült vagyok, lehet, hogy nem, hogy mit gondolsz rólam, mindegy nekem. Lehet hogy őrült vagyok, lehet hogy nem, de nem kötelező beszélgetned velem!”

/Elisabeth HTN/

„ A jó kislányok a mennybe jutnak, a rosszak meg elérik, amit akarnak!”

/?/

„ A szerelem olyan, mintha bepisiltél volna: meleg, és csak te érzed”

/?/

„Mert tévedés zene nélkül az élet...”

/Mozart!/

„Fikázni könnyű, alkotni nehéz”

/Andor, németverseny alkalmával☻/

„Utálom a hétfőt, főleg ha szombaton van!”

/Máté/

„-Nagy ember az, kinek elvei vannak.

-És az, aki nagyra nőtt.”

/Andor&Szerénységem/

„-Puculóipar!!!!

-És mi lett volna ha ezt most meghallja?!

-Kaptam volna egy puculóst.

-:DDDD

/Szerénységem és Puszedli nővérkém vs. Csabító a Csábító:D/

„A hadsereg írtja a népet, én meg szaporítom!

/Tulipános Fanfan/

„Megerőszakolta a lányom!!! Ő meg hagyta, de mindegy...”

/Tulipános Fanfan/

„-Én kegyesen bántam az asszonyaival!

-Na de nekem csak egy lányom van!

-És a kedves mama?”

/Tulipános Fanfan/

„-Gyere le onnan!

-Nagyon jó itt nekem. Két domb között látok egy völgyet, és ha volna merszem, leheverednék a partjára”

/Fanfan&Adeline/

„Oh, micsoda nyakszirt! Nyakszirt a gyengém... de ez most nem ide tartozik!”

/Fanfan& A. B. C. D. Laulette őrmester/

„Kap egy háromlukú Adeline gépet, ami főz, mos, takarít, és a padlásig befűti a házat!”

/Fanfan/

„Eszem egy kis csokoládét. A csokoládé serkenti az agyműködést”

/VII. Lajos&Fanfan/

„Engem nézel szerelmesen

választ ígérsz sejtelmesen

kezem hajad selymét járja

hopp egy tetű, ujjam rágja”

/Mediátor☻/

„Itt a finom PARMALAT... Te jó isten! Ez a Manson-gallery??! De hát én vagyok a tejes! A Géza!!!”

/Szabó P. Szilveszter/

„Én kérek elnézést önmagamért!”

/Szabó P. Szilveszter/

„Ha én elmosolyintom magam, annak híre megy!”

/Szabó P. Szilveszter/

„Nem volt senki akit megszerethettél, a sok bábu közt egy ember aki él... Hogy rábízhasd a féltve őrizgetett álmaidat mind, aki segít majd hogy megtaláld a célt. [...] Apró kisgyermekként rád szakadt az ég, minden érted volt itt minden téged véd... A falak közben égig nőttek és te kerested a rést, ahol megszökhetsz mert börtön az egész...”

/:-D :-P)

„ Két fajta ember van: az egyik, aki kimondja a véleményét, a másik, akinek vannak barátai”

/Szerénységem egyik kedvence/

„Challenger apró darabokra tép szét egy kis lapot.

Marguerit: Mi az?  Konfettit gyárt amit majd szétszórhat London fölött? Ne örüljön korán George!”

/TLW/

„A lány megremegett a karjai között, de a lelkébe új erő költözött, egy olyan erő, ami éreztette vele, hogy a szerelem mégiscsak olyan, mint tövisbokorból rózsát leszedni. Ha meg is szúr tüske, nem szabad feladni, mert a végén a rózsa még szebb, még vörösebb lesz majd a ráhullott akarat véréből. „

/Kérésre nem közölhetem/

„Ferenc Jóska udvarába’/ megbotlott a lovam lába./ Gyere szívem Juliánna/ csókoljál meg utoljára...”

/):DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD/

„El is haladtam egy ilyen csoport mellet- undorodva néztek rám, de én is így rájuk. Nem is tudom, jó, ez az ő kreált stílusuk, na de, attól még hagyhatnának minket békében nyugodni, és elásni a „szerelmüket” tíz méterrel a föld alá, ahogy Spike mondta abban a musicales részben. Nem szeretem az ellenségeskedést, de ők akarják- ergo nem futhat el az ember előlük!”

/Szerénységem: Christabel c. könyvem/

„Jöjj, vár rád a végzet, szép színház az élet!”

/R&J: Párbaj/

Igen, mindig is azt akartam, hogy a bandám igazi black metal-t játsszon, de aztán eladtam a lelkem a sátánnak, és kommersz szart kezdtem játszani ☻

/Tuomas Holopainen/ :-P Kabbe Tuo☻☻☻

„-Akkor is eljön, és jó képet fogsz vágni hozzá!

-Olyan jót, hogy sikítva elszalad.

-Patrick egy kifinomult úriember.

-Hú de beverném a kifinomult képét.

-Na jó, elviselhető…

-Elviselhető, ha száz mérföld, meg egy atombiztos acélajtó választ el tőle.”

/Szerénységem: Crystal c. könyvem/

„Mert ez KÖZTUDOTT, hogy a mágusnak két dolgot nem szabad:

1. Fémmel harcolni

2. Hazudni, mert eltorzul a varázsereje, és ellene fordul.”

/Szerénységem: Circle of magic novellám & Debra Doyle/

„Belenéztem az ördögi tűzzel égő tengerkék szemekbe. Egy örök, elszakíthatatlan vaslánc ez, súlyos terhét örökké hordozom majd... És mégis...

Csak veled-mindörökké...”

/Szerénységem: Csak veled- mindörökké c. novellám/

„Oh, sweet Christabel .Share with me your poem. For I know now, I'm a puppet on this silent stage show. I'm but a poet who failed his best play. A Dead Boy, who failed to write"

/Nightwish/

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van, nemcsak puskacsőben, nemcsak börtönökben, nemcsak vallató szobákban, nemcsak éjszakában kiáltó őr szavában, ott zsarnokság van nemcsak füst sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében. Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak ernyedetlen tapsoló tenyerekben, kürtben, operában az oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben, külön minden keretben már ecsetbe; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban s abban, megállt a kapualjban. Ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban. Nemcsak vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban, mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban, mert szépnek csak azt véled, ami egyszer már az övé lett, vele hevertél, ha azt hitted szerettél. Tányérban, pohárban, az van orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban. A cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át, s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban; mint víz a medret, követed és teremted. Kémlelődsz ki e körből? Ő néz rád a tükörből, ő les, hiába futnál, fogoly vagy, s egyben foglár. Beivódik, evődik velődig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe, néznél, de csak azt látod, amit ő eléd varázsolt, s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból, mert amikor ledobtad, el nem tiportad; így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál. S nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, mi kívánni, karod kitárni. Bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel őt növeszted, gyermeked neki nemzed. Hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban, belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy. Vakondként a napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk a kamarában, akár a Szaharában. Mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hű, akármilyen mű. Mert ott áll, eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.”

/Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról [kedvenc részleteim]/

„S kiemeljük önmagunk, kézfogásunk kézfogástalanságával, hogy újabb valóságtudatra ösztönzés helyett visszatérjen lelkünk a vigyázó feszélyezetlenségbe, melyben élnie kell; - muszáj -.

Vágyakozva az újabb hantolásra mérünk önmagunkra naphosszat újabb féltő szót, hogy vigyázz.”

/Szabó P. Szilveszter: A sír/

 „Én nem akartam bántani az illetőt, de mivel heves tiltakozásom (ami egy energikus pofonban nyilvánult meg) ellenére sem fejezte be, kénytelen voltam lábtő csonton rúgni, így jelentősen sérültek a lábujjpercei, de azóta sem függesztette fel az ilyenfajta megnyilvánulásait.

/Szerénységem: Egyelőre cím nélküli regényem☻/

„-Oké, sir buzeráns- morogtam az orrom elé.

Cheryl kuncogni kezdett, és elindult a nyomomban.

-Fogjátok meg a labdát, mert mindjárt... Blackrose neked meg mi bajod van?

-Valami MELEGET érzek...- mondtam egy torz fintor kíséretében.

Cherylből kitört a féktelen röhögés, Morris pedig rosszallóan csóválta a fejét.”

/Szerénységem: Fekete Rózsa c. regényem/

„Te tudod. Ha igen, akkor tépd le az órát, hogy újabb szeget üss bele a szentimentalista vakolat énjébe!

S kivakolod a szobát?

Hiába!”

/Szabó P. Szilveszter: A szeg/